A Fűtőház egy vasútmodellezéssel és tágabb értelemben a vasúttal foglalkozó weblap, melyen a saját gondolataimat osztom meg az adott témában az arra kíváncsi látogatóval.
A a modellvasutazást nagymamám révén úgy 6-7 éves koromban kezdtem H0-ás méretarányban, igazából csak akkor fogott meg mikor unokatestvéremtől megkaptam a megunt TT-s vasútját, ekkor úgy 10-11 éves lehettem. Emlékszem az első mozdonyra ebből a csomagból amit a kezembe fogtam, egy BTTB T-435-ös volt. Ki tudja miért azóta is ez a kedvenc típusom. Emlékszem elég kehes darab volt, alig vonszolta magát a kopott sínen, nyilván pár évnyi szolgálat a padlószőnyegen már mögötte volt, majd egy gardróbban állt évekig.
Édesapám sietett a segítségemre. Műszaki ember révén apró darabokra szedte a mozdonyt szépen kitakarította és talán másod vagy harmadnapra új szénkeféket is szerzett hozzá valahonnan. Miután összerakta nagy aprólékossággal már tökéletes állapotban rótta a köröket a konyhaasztalon. Ekkor elhatároztam terepasztal kell nekem. Nyilván ez 10-11 évesen rengeteg akadályba ütközik, így édesapámat nyúztam, hogy csináljon nekem egyet.
Persze mint mindennek ennek is volt előzménye. Másik nagymamám egyik szomszédja volt a néhai Árvai Gyuri bácsi. (Mint később megtudtam, Ő díszlettervezőként dolgozott valamelyik színházban, vagy talán a TV-ben.) Gyuri bácsihoz a machbox gyűjteménye miatt mentem le először, de megpillantottam a szoba közepén elterülő terepasztalt, amit megrendelésre készített. Megdöbbentett az az aprólékosság amivel formálta a mini világot, hogy hónapról hónapra lassan ráérősen minden részletet kidolgozott. Egy-egy "munkával" töltött nap végén viszont enyém volt a pálya, és kedvemre játszhattam az asztallal, természetesen felügyelet mellet.
Innen volt az elképzelés hogy mi az amit magamnak szeretnék, és mindez kezdett testet ölteni mikor a T-435-ös életre kapott. Édesapámmal belekezdtünk egy terepasztal megépítésébe. A közös munka abból állt, hogy apu csinálta, én meg kérdezgettem szorgalmasan, hogy mikor lesz már kész. Az asztal egy 2x1 méteres darab lett végül két fővonallal, és egy 8-as alakú mellékvonallal. Talán ez a legtipikusabb vonalvezetés, nem hiszem hogy bárkinek különösebben magyaráznom kellene.
Ez az asztal végül félkészen lett eladva, ha jól emlékszem talán éppen akkor költöztünk kertes házba és szükség volt a pénzre, de apu megnyugtatott, lehet nekem még terepasztalom.
Persze sosem mondtam le róla, de az évek során felcseperedtem, és kamaszkoromban minden fontosabb volt a modellvasútnál. Aztán egyszer csak édesapámmal közösen vettünk egy Nohabot meg pár vagont egy Expresszes hirdetés alapján. Talán csak pont azért lett megvéve, mert olcsó volt és a munkahelyemtől pár sarokra kellet érte menni egy kedves öreg bácsihoz. Innentől újra nem volt megállás. Szépen sorban vásároltam a jobb rosszabb használt modelleket, melyből elég szép készletet sikerült felhalmoznom, közben pedig barátoktól is kaptam újabb jövevényeket, amit ezúton is köszönök.
Így jutottunk el a máig, mikor is már megvan a konkrét elgondolásom arról, hogy mit és hogyan szeretnék, ennek megfelelően most már tudatosan alakítom a gépparkot, illetve a kiegészítőket, de kanyarodjunk vissza az elnevezéshez egy picit.
Másik nagy kedvencem a keskeny nyomtávú erdei vasutak. Ez pedig szintén gyerekkorom egy másik meghatározó emléke. Nagymamámmal nyaranta sok időt töltöttem Miskolcon édesapám keresztszüleinél, ahol is szinte a kert végében ment el a Lilafüredi Állami Erdei Vasút éppen arra haladó szerelvénye. Persze mikor tehettem, kirohantam és néztem, ahogy kürtölve elhalad az utca végében. Sokszor megjártuk a Garadna - Diósgyőr vonalat, mert ha csak tehettem és rá bírtam venni valakit akkor menni kellett.
Az oldalon megpróbálok mindkét témakörből érdekes illetve hasznos információkkal szolgálni, igyekszem nem csak az eddig már máshol megjelenteket ismételni, hanem új ismerettel is gyarapítani a már meglévő tudásanyagot.
Mindenkinek üdvözleTTel: Wolfch!ld